Aki megtanult a természetben élni és gondolkodni

Újabb világrekodra készül a világhírű magyar lovasíjász

Kassai Lajos a világ legjobb lovasíjásza. Olyan mester, akitől nem csak Európában, hanem az Egyesült Államokban, és Új-Zélandon is leckét vesznek a tanítványok. Kaposmérői völgyében megalapította a sportágat, kialakította a versenyrendszerét, kidolgozta az edzéselméletét, könyvet írt róla.  Két, 12 órás világcsúcsot állított föl, és most készül a 24 órás rekordra. A lovasíjászat azonban számára több mint sport. Mélyen gyökerező kultúra, eszmerendszer, vallás és út.

A sportágaknak egy jelentős része a harcművészetekből fejlődött ki - mondja Kassai Lajos. A lovasíjászat az íjfeszítők népeinek, köztük a magyaroknak volt ősi, rendkívül hatékony harcművészete, amely azonban elfelejtődött az évszázadok során. Én ezt méltánytalannak éreztem, és szerettem volna újra feleleveníteni ezt az ősi tudást. Egész eddigi munkásságom erre irányult. A lovasíjászat rendkívül mélyen betagozódik a magyar kultúrába. Szerencsére sok leírás megmaradt az íjakról, a magyarok harci tudásáról. (Más kérdés, hogy főleg a nyugati gondolkodásban a mai napig rengeteg rossz, téves ismeret jelenik meg erről a korszakról.) Régészeti ásatásokra jártam, tudósokkal találkoztam, minél jobban meg akartam ismerni azt a kort. És át akartam élni, tudni és gyakorolni szerettem volna őseink tudását.

Íjkészítő vagyok. A magam gyakorlati tapasztalatai alapján készítem az íjakat, így tudom, hogy mit, miért teszek. Nem lehet úgy íjat készíteni, hogy nem érzem a bőrömön, milyennek kell lennie.  Nem lehet úgy lovasíjászni, hogy ne érezd át azt, amit őseink átéltek. Illetve lehet, csak éppen nem érdemes. Ha elkezdesz karatézni, ahhoz, hogy komoly eredményeket elérj, egy kicsit japánná kell válnod. Ha kung-fuban akarsz sikereket, egy kicsit kínaivá kell lenned.  Ugyanez igaz a lovasíjászatra is. Ha jól akarsz lovasíjászni, magyarrá (is) kell válnod. Meg kell ismerned az igaz történelmet, át kell érezned a magyar kultúrát, el kell gondolkodnod azon, hol a helyed a világban.

- A Te helyed hol van?

- A Völgyben. Ez az én 15 hektáros birtokom, amely a világ lovasíjászatának központja. Itt minden a természet rendjének megfelelően működik. Nincs környezetszennyezés, nincsenek fölösleges vágyak, ide nem tör be az egyre erőszakosabb média kultúra. Nézd, a lovasíjászatot nem lehet zsoldosoknak megtanítani, mert csak az alapok elsajátítása 2-3 évig tart. Komolyabb tudásra pedig, 10-15 év alatt lehet szert tenni. Őseink gyerekkoruktól kezdve lovon ültek, íjásztak. Harmóniában éltek a természettel. Ma azok űzik ezt, akik érzik ennek a lényegét és hajlandóak dolgozni. Nálam minden a helyén van. A lovak, a tanítványok, a lovasíjászat, a közös munka, a tanítás. Most éppen egy holland lány tanul hónapok óta a Völgyben. Nemrégiben még egészségügyi és lelki problémái voltak, amelyeket egy táltos orvosolt. Hozzám azért jött, hogy egy időre hátat fordítson eddigi életének, a nagyvárosi nyüzsgésnek. A lovasíjászat erre jó lehetőséget adott. Itt ragadt, és úgy döntött, egyelőre nem megy vissza Amszterdamba. Kapott valamit, ami ideköti. Nagyon szorgalmas tanítvány. Ő lesz az, aki Hollandiában terjeszti majd a lovasíjászatot.

- Neked mit adott a lovasíjászat?

- Az életet. Amely néha fájdalmas volt, kemény. De ugyanakkor megnyugvást is találtam benne. Gondold el, mekkora erő lehet az, amely még a családomtól is elszakított? Ezt meg kellett élnem. Az idő múlásával az emberről lekopnak a fölösleges dolgok, és csak a hivatástudat marad. Nekem - bár nagyon fáj a családom hiánya - a lovasíjászat a hivatásom. Egy hosszú úton járok, és nem is vagyok biztos benne, hogy ez az én akaratom. Junggal, a világhírű pszichiáterrel értek egyet, aki azt mondta, minél jobban belemélyed a lélekbúvárkodásba, annál kevésbé tudja, hogy mi mozgatja az embert. Én sem tudom, hogy engem mi mozgat. Elbizonytalanítottak a sikerek, vajon valóban az én érdemem-e mindez? Vagy csak teszem azt, ami eleve elrendeltetett számomra? Én magam lovasíjászok-e, vagy az enyémnél magasabb akarat dolgozik bennem? Ha felmerülnek benned ezek a kételyek, rögtön szerényebb és alázatosabb leszel. A lovasíjászat megtanít rá, hogy helyén kezeld a dolgokat.

- Nem vagy túl álszerény?

- Nem. A szakma is tudja, és magam is tisztában vagyok vele, hogy én a vagyok a világ legjobbja. És mert legalább 10 év előnyöm van mindenkivel szemben, még sokáig az is maradok. De, mint alapító mester, rengeteg tévutat bejártam. Meg kellett tapasztalnom mi az, ami jó, és mi az, ami rossz. Most már tudom, mit szabad és mit nem szabad tanítani a követőknek. De nem vagyok tévedhetetlen. Egy idő után beláttam, hogy amit sokáig tanítottam a lovasíjászatról (lőgyorsaságról, egyebekről) az csak egy része az egésznek. Rájöttem, hogy nem elég sebes vágtában gyorsan és pontosan néhányat lőni, fontos az is, hogy picit lassabban ugyan, de jóval több vesszőt lőjek ki pontosan. És ez már más tudást igényel. Ez a harcos útja. Minél jobban belemélyedsz valamibe, annál jobban rádöbbensz, hogy mennyi van még előtted. Aki gondolkodik, az változik is. És a gondolkodó embereket nehéz elviselni. Tudtam, hogy a felismerésem sok tanítványom ellenérzését kiváltja majd.  De ki kellett állnom eléjük, hogy elmondjam, tévedtem. A lovasíjászatban vannak más dimenziók is, mint amit addig hittem, és tapasztaltam. Akkor teljes a dolog, ha mindkettővel tisztában vagyunk. Emiatt át kellett alakítanom a vizsgakövetelményeket, a tanuló és mesterszintek tudásanyagát is.

Ebből persze volt egy kis palotaforradalom, néhányan lemorzsolódtak, de akik megmaradtak, megerősödtek. Minket, magyarokat egyébként is nehéz tanítani. Ha egy magyarnak azt mondom, lőjön a táblára húszat, rögtön van három kérdése. Miért húszat, miért oda, és miért lőjön egyáltalán? Többször tanítottam amerikaiakat, köztük katonákat is. Nem kérdeznek semmit, mert nem erre nevelték őket. Ők csak cselekednek. Nagy a gondolkodásbeli különbség közöttünk. De ezzel együtt, a lovasíjászat feltartóztathatatlanul terjed itthon és külföldön egyaránt. Ma 10 országban közel 300 ember lovasíjászik. Néhány év múlva, amikor már a tanítványaimnak is lesznek tanítványai, ez a szám megsokszorozódik majd. Nem titok, szeretném - bár ugyanakkor tartok is tőle -,  hogy a lovasíjászat egyszer olimpiai sportággá váljon. A félelmem az, hogy ha bekerül a modern sportok körforgásába, lehet, hogy elveszíti a lényegét. Úgy vélem, a lovasíjászat a jelenlegi formájában kikristályosodott már. De tudom, hogy az amerikaiak üzletet látnak benne, és megpróbálják majd úgy eladni a világnak, mint a saját találmányukat. Akkor már inkább csináljuk meg mi. Teljes egészében.

A magyar kultúra egyik kulcskérdése és kulcsszava egyébként is az egészség. Egész-ség. Ezzel jelöljük a testi-lelki egységet, és mindazt, ami kerek egész. Ez az egészség mindennél fontosabb. Benne foglaltatik a kultúra, a történelem ismerete, a helyes élet és gondolkodásmód, és még sok fontos dolog. Köztük a lovasíjászat is. Aki ezt nem látja, tévúton jár.

- Te jó úton jársz?

- Igen. Mert én a természettel együtt lélegzem, helyes és egészséges életmódot folytatok, ismerem a múltat, átélem a kultúrát. Gondolj bele, ez az archaikus embernél is így volt. Ma nagy probléma például a drogok terjedése. Régen ez fel sem vetődött. Próbált volna valaki a mongol pusztán drogozni. Heteken belül elpusztult volna a családjával együtt. Ma teljesen fordított világban élünk. Elmondok egy történetet. Amikor Amerikában fehér telepesek feltörték a földet, odament egy indián, hogy megnézze, mit művelnek. Szemlélődött egy kicsit, majd rámutatott a földre és azt mondta: "A rossz fele van fölül." - és elment. Nos, ez az óta is így van. Ma is a föld rossz fele van fölül.

Ne feledjük, hogy mindennek ára van. A mai kényelmünkért, helytelen életvitelünkért egyszer meg kell fizetnünk. Ismerek olyan számításokat, melyek szerint a Kárpát-medence, megfelelő környezetbarát gazdálkodással 30 millió embert tudna élelmezni. Hol vagyunk ma ettől, a messze nem környezetbarát technológiáinkkal? Föl kellene ébredniük az embereknek, mert sokan csak egy mesterséges álomvilágban élnek.

- Neked mi segített az ébredésben?

- Sok okos embertől tanultam és sok dolgot megtapasztaltam.  Rengeteget segített a természet is. A szél, a víz, a levegő, az állatok, sok mindenre megtanítottak. Vannak például olyan rovarok, amelyek halálos biztonsággal tudják, hogyan kell megbénítani egy másik rovar bábját, hogy beleüríthessék a saját petéiket. Úgy, hogy ez a bénulás egészen az utódok világrajöveteléig tartson. Sok-sok, akupunktúrás pontot kell ismerniük, hogy megoldják a feladatot. És megoldják, mert sohasem tévednek. Intelligensek, mert külön tudják választani a lényegest a lényegtelentől. Ez egy hatalmas, univerzális intelligencia. És szinte időtlen idők óta tart.

Az emberiség általános intelligenciája sem változott az évezredek során. A tudás azonban igen. Ma űrhajót készítünk, hogy felkutassuk a világegyetemet. Az archaikus ember meghajlított egy faágat, bevágta, éles köveket tett bele, az ágat rögzítette, majd várt három évet. Ez alatt a fa benőtte a köveket, és már csak le kellett vágni az ágat. Készen volt a sarló. Mi a különbség? Intelligenciában semmi. A tudásszint persze más. Hogy a mi tudásunk jó-e a világnak, az megint más kérdés.  De hadd mondjam el, hogy véleményem szerint nem az ősöket kell követni. Hanem azt, amit az ősök követtek.

- Mit követtek?

- A harmóniát. Láttam egy olyan őskori művésznek az alkotását, aki nem tett mást, mint hogy egy kört felosztott négy egyenlő háromszögre. A két oldalsó háromszögbe egyforma méretű kavicsokat helyezett. Az alsóba kisebbeket, a fölsőbe pedig, ezeknél nagyobbakat. Mit jelent mindez? A két oldalsó háromszögben egyformák a kavicsok. Ha jobbra nézel, ugyanazt látod, mintha balra nézel. Fönt viszont nagy dolgok vannak, alul meg kicsik. Az ég és a föld között különbség van. Ezzel a képpel az alkotó elmondta a véleményét a világról. A művész az, aki felismer és átad valamit. A világot háromféleképpen lehet megismerni. A tudomány, a vallás, és a művészet segítségével. A művészet segítségével ismerhetjük föl, hol a helyünk a világban. Hogyan gondolkodtak régen az emberek, és hol tartunk ma.

- Hol tartunk?

- Vannak olyan országok, népek, amelyeknek mély, ősi kulturális gyökerei vannak. Vannak olyanok, mint például az amerikaiak, amelyek kulturális szempontból még gyerekek. Nincs múltjuk, közös eredetük, nem is alakulhatott még ki az igazi kultúrájuk. És az ilyen fejletlen kultúrák lehúzzák magukhoz a többieket. Hát itt tartunk.

- Mit tehetünk ez ellen?

- Megismerni és ápolni, terjeszteni kell a saját hagyományokat, kultúrákat. A lovasíjászattal is, amely elválaszthatatlan a magyarságtól, sokat tehetünk ezért. Hatalmas utakat járhatunk be. Az út eleje izgalmas, viszonylag gyors a fejlődés. Majd jön egy szint, ahol már nincs más, csak a munka. Befelé fordulsz, a külső rész elfogy, majd kinyílik a belsőd. Más tudatállapotba kerülsz, a lovon keresztül harmóniába kerülsz a külvilággal, az íj segítségével meg a belsőddel. A lovasíjászat a harmóniáról szól. Ezt a harmóniát legtökéletesebben a kentaur ábrázolja. A kentaurt az ókori görögök feltehetően a szkítákról mintázták. A kentaur deréktól lefelé ló, deréktól fölfelé pedig ember. Hogy ezt az állapotot megvalósítsd, tökéletes összhangban kell lenned a külvilággal és önmagaddal. Ha ezt eléred, kentaurrá válsz.  Olyan ez, mint amikor a művész nekiáll követ faragni. Az út végén az idomtalan kő, szoborrá változik. A gondolat kész egésszé alakul át. És a végén tudni fogod, ki vagy és hogy hová tartozol. Eggyé válsz a világgal, önmagaddal és már csak a színtiszta cselekvés létezik. Elkészül a mű.

Fontos, hogy észrevegyük, mi a különbség a nyugati és a magyar gondolkodásmód között. Egy nyugati ember pontosan megmondja neked, hogy mennyi az öt, meg a hat. Egy magyar viszont azt mondja meg, hogyan kell ötről a hatra jutni. Mindez egyébként tökéletesen tükröződik a magyar népművészetben is. Használnunk kell ezt a képességünket, tudásunkat.

A lovasíjászat edzésprogramja sem véletlenül olyan, hogy az ember mindkét agyféltekéje fejlődjön. Mert csak így érhetjük el az egész-séget. Hogy ne csak az ötöt meg a hatot ismerjük, hanem az egyikről a másikra vezető utat is. Legújabb felismerésem például, hogy az emberi fejlődést, nem lehet két dimenzióban ábrázolni. Hanem csak háromban, spirális alakban. Ugyanúgy néz ki, mint a DNS lánc.

- Sok ember a vallásban keresi az utat. Te nem ezt választod?

- Szerintem ahhoz, hogy megtaláld az utat Istenhez, nem kell közvetítő egyház.  Nézzük meg, milyen vallásokat ismerünk. Vannak térítő vallások, ilyen például a kereszténység. Vannak befogadó vallások, mint például a buddhizmus. És vannak olyan vallások, amibe bele kell születni, ilyen például a brahmanizmus. Mindegyiknek megvan a maga ideológiája. Én azonban nem az ideológiákat követem, hanem belülről megyek kifelé. Összegzést, eligazítást keresek és nem eszmei áramlatokat. Járom a saját utamat. Érdekes tapasztalataim vannak.

- Milyenek?

- Volt már néhány révülésem, amelyek hatalmas élményt jelentettek. A könyvemben is leírtam, hogyan éltem át a halállal való találkozásomat. De találkoztam olyan hanggal is, amelyről nem tudom eldönteni, hogy Isten hangja volt-e, vagy saját legbelső énem hangja. Vagy netán ez a kettő egy és ugyanaz? Mindegyik hihetőnek tűnik. Most itt tartok. És nem tudom, hogy juthatok-e ennél messzebbre. Most úgy gondolom, hogy nem, de lehet, hogy idővel ez megváltozik. Békében vagyok a világgal. Fontos, hogy én csak valamiért tudok küzdeni, valami ellen nem. Senkinek a meggyőződése ellen nem harcolok. 

- Manapság sokan próbálnak a szellemvilágban, az ezoteriában kutakodni. Te is tettél néhány kirándulást. Szükséges ez?

- Minden azon múlik, hogy mi a dolgod a világban. Ha neked a szellemekkel van dolgod, csináld. Ha nem, akkor maradj ki belőle. Sokan játszadoznak ma ezzel, pedig ez nem játék. Bennem van ehhez affinitás, de úgy látom a szellemi utakra nem mindenki nyerhet bebocsátást. Ezekre születni kell, nem úgy van, hogy  elhatározom, és ettől kezdve, szabadon kóborlok a szellemvilágban. Akadnak, akik például egyéni előnyszerzésre akarják felhasználni az ezoteriát. Ugyan mondaná már meg valamelyik szellem, hogy mik lesznek a nyerő számok az ötös lottón?  Ez nagyon veszélyes dolog. De hallottam már arról is, hogy valaki szellemi segítőt kérdezett meg, hogy kiket hívjon meg egy partira. Ez egyszerűen elképesztő.

A sámánok, táltosok régen a szellemvilág és az emberek közötti kapcsolatot biztosították. Senki ne higgye, hogy könnyű életük volt. Nagy teher hárult rájuk, nem élhettek úgy, ahogy mások. A feladatukat kellett ellátniuk minden körülmények között. Ez egy különleges életforma volt. Ma boldog-boldogtalan a szellemekkel kísérletezik, ami alapvetően helytelen. Nem lehet délután öttől-nyolcig a szellemvilággal kacérkodni, előtte, utána meg egészen mással foglalkozni. Sokkal, több kárral, mint haszonnal járhat a meggondolatlan kíváncsiskodás.

Nekem szükségem volt rá, belepillantottam, sok hasznos tapasztalatot, tudást, élményt szereztem. Úgy érzem eljutottam odáig, ameddig eljuthattam, tehát megálltam. Ha szükségem lesz még a szellemvilággal való kapcsolatra, úgyis tudni fogok róla. A legfontosabb az, hogy találd meg a helyed a világban, és aztán becsülettel végezd a dolgod. Nekem a lovasíjászatnak köszönhetően ez sikerült.