|
10 kérdés a talpasíjászat nagy sélyeséhez
2006.06.14. 10:18
...azaz Józsa Péterhez, a művészkezű óriáshoz
10 kérdés Józsa Péterhez, a talpasíjászat nagy esélyeséhez:
1) Mitől hagyományőrző egy hagyományőrző?
Jó kérdés, az biztos. Mert attól, hogy valakinek van egy íja, vagy egy kaftánja attól ő még nem hagyományőrző. Ahhoz kell az is, hogy lélekben, és szellemiségben is a dicső őseinkre hasonlítson. Tehát nem az a lényeg, hogy legyenek „régi cuccai” az embernek, hanem, hogy valahol belül olyan is legyen mint a régiek, de legalábbis próbáljon meg hasonlónak lenni. Ehhez ismerni kell (ha nem is töviről-hegyire) az akkori kultúrát, szokásokat, hagyományokat, mert ezek nélkül nem beszélhetünk hagyományőrzésről, inkább csak utánzásról, és a kettő nem ugyan az…
2) Mikor és hogyan ismerkedtél meg az íjászattal?
Persze mint minden kisgyerek, miután látott a tv-ben indiános filmeket én is íjászkodni akartam, és csinált(att)am magamnak íjat, de azok olyanok is voltak.. aztán általában másnapra el is lett felejtve a dolog. Komolyabban kedves Zoli barátom vitt bele a dologba, és nagyon megszerettette velem az íjat. Ez kb. 4 éve történt. Azóta lett saját íjam is természetesen, így magam is tudok gyakorolni (azaz tudnék) itthon, de az alapokat, és mindent amit tudok a Zolitól tanultam. Még 1-2 hónapja is mutatott valami újat, tehát annak ellenére, hogy nem egy nehéz dolog az íjászat mindig lehet tanulni hozzá plusz dolgokat.
3) Melyik ősmagyar fegyver áll hozzád a legközelebb?
Természetesen az íj. Kicsit elfogult a válaszom, hiszen a többi fegyvert csak a versenyek alkalmával „használom” így ilyen téren nem vetélytársai az íjnak. De mindegyiket szeretem, csak gyakorolni kellene azokkal is.
4) Van e példaképed, és ha igen, kicsoda?
Példaképem szerintem igazából sohasem volt semmiben. Vannak emberek, akik sok mindent elértek már, nagy tudással és tapasztalattal rendelkeznek, de mégsem tekintem őket példaképemnek. Ők mutatnak egy irányt, hogy merre lehet menni a tudás és az elismertség felé, de nem feltétlen kell őket követni. Amit ők jól csináltak, azt természetesen ellesem tőlük, de mivel minden ember máshogy működik, nem biztos, sőt valószínű, hogy ugyanaz nálam nem teljesen válna be. Tehát vannak emberek, akikre nagyon felnézek, de nem úgy, mint példakép. Kicsit máshogy…
5) Melyik a kedvenc íjtípusod, és mi ennek az oka?
Hát a csigásakat nagyon nem szeretem, mert azokból már kiveszett az íjnak a lényege, hogy érezned kell, hova is fog repülni az a nyílvessző. Ezzel nem azt mondom, hogy lebecsülöm a csigás íjasokat, mert világversenyeken nagyon jól szerepelnek a hazánk fiai, de számomra azok az íjjak jobban hasonlítanak egy távcsöves puskához. A tradicionális íjjak közül természetesen a visszacsapó íjakat szeretem. Hisz mégis csak az a „miénk”. Ezen belül már nehéz választani, mert nem mindegy hogy mekkora és mire is akarja használni az ember. Nekem egy Kassai-féle Farkas íjam van, és nagyon szeretem. Olyan, mint amilyet mindig is szerettem volna. Ezt is a Zoli javasolta. De az ő új íja nagyon tetszik. Dinamikus és rendkívül szépen lő. Kár hogy mindig elfelejtem a nevét.
6) A versenyek előtt napokat gyakorló típus vagy?
Hát erre csak azt tudom mondani, hogy a lehetőség meg volna rá, de eddig még sohasem gyakoroltam verseny előtt. Van, hogy hónapokig nincs a kezemben az íjam. Nagyon ritkán gyakorolok. Ezért sokszor mérges is vagyok magamra.
7) Melyik a kedvenc versenyszámod?
A talpas íjászat. Azon belül szinte minden. A mozgó célpontok a legérdekesebbek számomra, de a „veszteg maradó” célokat is nagyon szeretem. Persze a lovas íjászatot is imádom, de mint mindenben ebben is sokat kell fejlődnöm. Borzasztóan sokat.
8) Megállíthat egy barnamedve, ha fegyvertelen vagy?
Nem, mert úgy futnék előle, mint egy nyúl! J Valójában nem értem igazán a kérdést. De nem tudom, mit kezdenék vele, mert szerencsére nem voltam még ilyen helyzetben, de valószínűleg megpróbálnék túljárni az eszén.
9) Mit sportolsz az íjászat mellett?
Sok sportot kipróbáltam már a békéstől az extrémig, de természetesen, mint a legtöbb ember, focizni szoktam. Bár azt ritkán. A legtöbbször (heti 3-4) röplabdázok. Most hogy végre megint itt a nyár, a termet homokra váltom és jön a strandröpi!
10) Dobogóra állsz a tavaszi kupán? Hogy őszinte legyek, nem hiszem. Az elvárások alapján talán ott volna a helyem az első 3-ban, de talán épp emiatt nem leszek ott. Vannak, akik nagyon szurkolnak nekem, és nekik nagyon-nagyon köszönöm is a bíztatást, de azért én mégiscsak jobban szeretek elvárások nélkül nagy dolgokat elérni. A másik dolog pedig, hogy sokan nagyon jól lőnek. Nehéz lesz. Majd meglátjuk.
| |