Tiszta

A határ a menny, a város a pokol,

Gyönyörű paripám, hátadon kihozol

A szennyes, mocskos, ember piszkította

Világból egy helyre, ahol van még Tiszta.

Tiszta szív, Tiszta út, Tiszta madárének,

Tisztán szálló szellők, Tisztán múló évek.

…bár innen is látszik az a másik világ,

Veled édes lovam löttyedt hitem szilárd!

Hitem, hogy majd látja egyszer minden ember,

Az ami most a vágy, lesz amikor nem kell,

És abban a messzi, oly távoli percben

Feléled majd újra a Természet Szellem.