Téli szünet

            Mindenki másért megy versenyekre. Van, akit a kupák vonzanak, van, aki csak meg kívánja mutatni, milyen is az „igazi” hagyományőrző, és vannak olyanok is, mint mi, akik csupán jól akarják érezni magukat egy kellemes társaságban. Nem, nem akarom azt mondani, hogy mi tesszük jól! Nagyon is tisztelem azokat az embereket, akik percekig képesek rezzenéstelenül milliméterezni az állukhoz húzott vessző lőívét. Csupán engem jobban érdekel egy ember öröme, bánata, mint a találati statisztikájának diagrammos, esetleg százalékos kivetítése.

            Lehet, hogy 1,34-szer több pontot lőnék, ha mellettem Attila nem a legújabb táltostáncát járná J, vagy Dánákin nem a legújabb ifjú tanítványát próbálna a szablya jól súlyozott kovácsolására megtanítani, de biztos, hogy százszor rosszabbul érezném magam. Ugyanez elmondható a „Lévi melyik vesszővel induljon?” vitáról, vagy „a kilátóra nem merek felmenni” visításokról. Sorolhatnám még, de egy biztos, én nagyon jól éreztem magam ebben az évadban is, és remélem a jövő évi kupasorozat ugyan ilyen jó hangulatú lesz!

            Búcsúzik a téli szünetre a szervezőbrigád!           

Csaba

U.I.: Ki tudja, talán lesz Téli Kupa…